Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 62. fejezet
1
Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
2
Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
3
Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
4
Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
5
Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
6
Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
7
Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
8
Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
9
Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.
10
Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
11
Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
12
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
13
Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!