Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 63. fejezet
1
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
2
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize;
3
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
4
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
5
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
6
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
7
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
8
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
9
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
10
Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
11
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
12
A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, aki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.