Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 57. fejezet
1
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek.
3
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem.
4
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!