Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 39. fejezet
1
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5
Megszámláltad-é a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
7
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9
Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
12
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
16
Vígan leng a strucmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
24
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
26
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
30
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.
32
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33
Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem.
34
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35
Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen néki!
36
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!