Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 40. fejezet
1
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
2
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
5
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
6
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
7
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
8
Rejtsd el őket együvé a porba, orcájukat kösd be mélységes sötéttel:
9
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10
Nézd csak a behemótot, amelyet én teremtettem, amiként téged is, fűvel él, mint az ökör!
11
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
12
Kiegyenesíti farkát, mint valami cédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13
Csontjai érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
15
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
16
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
18
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!