1. |
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; |
2. |
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? |
3. |
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? |
4. |
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? |
5. |
Megszámláltad-é a hónapokat, ameddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? |
6. |
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. |
7. |
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. |
8. |
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, |
9. |
Amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? |
10. |
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. |
11. |
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. |
12. |
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? |
13. |
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? |
14. |
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? |
15. |
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? |
16. |
Vígan leng a strucmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? |
17. |
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! |
18. |
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. |
19. |
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; |
20. |
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. |
21. |
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. |
22. |
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? |
23. |
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! |
24. |
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. |
25. |
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; |
26. |
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: |
27. |
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. |
28. |
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. |
29. |
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? |
30. |
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? |
31. |
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön. |
32. |
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. |
33. |
Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem. |
34. |
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: |
35. |
Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen néki! |
36. |
És szóla Jób az Úrnak, és monda: |
37. |
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. |
38. |
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! |