| 1. | Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: |
| 2. | Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? |
| 3. | Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! |
| 4. | Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! |
| 5. | Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? |
| 6. | Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; |
| 7. | Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? |
| 8. | És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtünt, az anyaméhből kijött; |
| 9. | Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? |
| 10. | Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: |
| 11. | És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! |
| 12. | Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? |
| 13. | Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. |
| 14. | Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. |
| 15. | Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? |
| 16. | Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? |
| 17. | Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? |
| 18. | Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? |
| 19. | Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? |
| 20. | Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. |
| 21. | Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! |
| 22. | Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? |
| 23. | Amit fentartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára? |
| 24. | Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? |
| 25. | Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? |
| 26. | Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; |
| 27. | Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot? |
| 28. | Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? |
| 29. | Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? |
| 30. | Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? |
| 31. | Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? |
| 32. | A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-é fiával együtt? |
| 33. | Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? |
| 34. | Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? |
| 35. | Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? |
| 36. | Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? |
| 37. | Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; |
| 38. | Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak? |