1.	Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, amely az ő szájából kijön!
2.	Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3.	Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4.	Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5.	Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
6.	Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
7.	Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
8.	Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
9.	Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10.	Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
11.	És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, amit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12.	Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13.	Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14.	Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
15.	Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
16.	Miképpen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
17.	Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, amely szilárd, mint az acéltükör?
18.	Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19.	Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20.	Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
21.	Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
22.	Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23.	Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.