1. |
Az Ezrahita Ethán tanítása. |
2. |
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! |
3. |
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván: |
4. |
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: |
5. |
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. |
6. |
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. |
7. |
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? |
8. |
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, akik körülte vannak. |
9. |
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. |
10. |
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. |
11. |
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet. |
12. |
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. |
13. |
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. |
14. |
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. |
15. |
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt. |
16. |
Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! |
17. |
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. |
18. |
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. |
19. |
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. |
20. |
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; |
21. |
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, |
22. |
Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. |
23. |
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; |
24. |
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. |
25. |
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. |
26. |
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. |
27. |
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! |
28. |
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. |
29. |
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. |
30. |
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. |
31. |
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; |
32. |
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: |
33. |
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; |
34. |
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. |
35. |
Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom. |
36. |
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? |
37. |
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. |
38. |
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. |
39. |
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre. |
40. |
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. |
41. |
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit. |
42. |
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt. |
43. |
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. |
44. |
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harcban. |
45. |
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted. |
46. |
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. |
47. |
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz? |
48. |
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! |
49. |
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. |
50. |
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! |
51. |
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben, |
52. |
Amelyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, amelyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. |
53. |
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. |