1.	Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
2.	Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3.	Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette volna őket.
4.	Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
5.	Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6.	Ontsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül a te nevedet;
7.	Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
8.	Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9.	Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10.	Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11.	Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12.	És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, amelylyel illettek téged, oh Uram!
13.	Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!