1. |
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. |
2. |
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem! |
3. |
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten! |
4. |
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. |
5. |
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem? |
6. |
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra. |
7. |
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet. |
8. |
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket! |
9. |
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? |
10. |
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. |
11. |
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért. |
12. |
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? |
13. |
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; |
14. |
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. |