| 1. | Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. |
| 2. | Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; |
| 3. | Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! |
| 4. | Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. |
| 5. | Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. |
| 6. | Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. |
| 7. | Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. |
| 8. | Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. |
| 9. | Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. |
| 10. | Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. |
| 11. | Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. |
| 12. | Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. |
| 13. | Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: |
| 14. | Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, |
| 15. | Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. |
| 16. | A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. |
| 17. | Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. |
| 18. | Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. |
| 19. | Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. |
| 20. | Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), akik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. |
| 21. | Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. |
| 22. | A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. |
| 23. | Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. |
| 24. | Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. |