1. |
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. |
2. |
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. |
3. |
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki jót végez felőlem. |
4. |
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. |
5. |
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. |
6. |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! |
7. |
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. |
8. |
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! |
9. |
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! |
10. |
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. |
11. |
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. |
12. |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! |