1. vers
KG | Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! |
KJV | Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty. |
2. vers
KG | Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; |
KJV | Who coverest thyself with light as with a garment: who stretchest out the heavens like a curtain: |
3. vers
KG | Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; |
KJV | Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind: |
4. vers
KG | Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. |
KJV | Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire: |
5. vers
KG | Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. |
KJV | Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever. |
6. vers
KG | Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. |
KJV | Thou coveredst it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains. |
7. vers
KG | Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. |
KJV | At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away. |
8. vers
KG | Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. |
KJV | They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which thou hast founded for them. |
9. vers
KG | Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. |
KJV | Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth. |
10. vers
KG | Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; |
KJV | He sendeth the springs into the valleys, which run among the hills. |
11. vers
KG | Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. |
KJV | They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst. |
12. vers
KG | Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. |
KJV | By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches. |
13. vers
KG | Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. |
KJV | He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works. |
14. vers
KG | Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, |
KJV | He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth; |
15. vers
KG | És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét. |
KJV | And wine that maketh glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengtheneth man's heart. |
16. vers
KG | Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált; |
KJV | The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he hath planted; |
17. vers
KG | Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza. |
KJV | Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house. |
18. vers
KG | A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. |
KJV | The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies. |
19. vers
KG | Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja. |
KJV | He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down. |
20. vers
KG | Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; |
KJV | Thou makest darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth. |
21. vers
KG | Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. |
KJV | The young lions roar after their prey, and seek their meat from God. |
22. vers
KG | Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; |
KJV | The sun ariseth, they gather themselves together, and lay them down in their dens. |
23. vers
KG | Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. |
KJV | Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening. |
24. vers
KG | Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. |
KJV | O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches. |
25. vers
KG | Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. |
KJV | So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts. |
26. vers
KG | Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. |
KJV | There go the ships: there is that leviathan, whom thou hast made to play therein. |
27. vers
KG | Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. |
KJV | These wait all upon thee; that thou mayest give them their meat in due season. |
28. vers
KG | Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. |
KJV | That thou givest them they gather: thou openest thine hand, they are filled with good. |
29. vers
KG | Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. |
KJV | Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust. |
30. vers
KG | Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. |
KJV | Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth. |
31. vers
KG | Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; |
KJV | The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works. |
32. vers
KG | Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. |
KJV | He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke. |
33. vers
KG | Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok! |
KJV | I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being. |
34. vers
KG | Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; |
KJV | My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD. |
35. vers
KG | Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! |
KJV | Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD. |