1. vers
| KG | Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! | 
| KJV | Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty. | 
2. vers
| KG | Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; | 
| KJV | Who coverest thyself with light as with a garment: who stretchest out the heavens like a curtain: | 
3. vers
| KG | Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; | 
| KJV | Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind: | 
4. vers
| KG | Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. | 
| KJV | Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire: | 
5. vers
| KG | Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. | 
| KJV | Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever. | 
6. vers
| KG | Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. | 
| KJV | Thou coveredst it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains. | 
7. vers
| KG | Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. | 
| KJV | At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away. | 
8. vers
| KG | Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. | 
| KJV | They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which thou hast founded for them. | 
9. vers
| KG | Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. | 
| KJV | Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth. | 
10. vers
| KG | Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; | 
| KJV | He sendeth the springs into the valleys, which run among the hills. | 
11. vers
| KG | Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. | 
| KJV | They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst. | 
12. vers
| KG | Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. | 
| KJV | By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches. | 
13. vers
| KG | Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. | 
| KJV | He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works. | 
14. vers
| KG | Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, | 
| KJV | He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth; | 
15. vers
| KG | És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét. | 
| KJV | And wine that maketh glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengtheneth man's heart. | 
16. vers
| KG | Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált; | 
| KJV | The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he hath planted; | 
17. vers
| KG | Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza. | 
| KJV | Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house. | 
18. vers
| KG | A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. | 
| KJV | The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies. | 
19. vers
| KG | Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja. | 
| KJV | He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down. | 
20. vers
| KG | Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; | 
| KJV | Thou makest darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth. | 
21. vers
| KG | Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. | 
| KJV | The young lions roar after their prey, and seek their meat from God. | 
22. vers
| KG | Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; | 
| KJV | The sun ariseth, they gather themselves together, and lay them down in their dens. | 
23. vers
| KG | Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. | 
| KJV | Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening. | 
24. vers
| KG | Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. | 
| KJV | O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches. | 
25. vers
| KG | Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. | 
| KJV | So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts. | 
26. vers
| KG | Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. | 
| KJV | There go the ships: there is that leviathan, whom thou hast made to play therein. | 
27. vers
| KG | Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. | 
| KJV | These wait all upon thee; that thou mayest give them their meat in due season. | 
28. vers
| KG | Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. | 
| KJV | That thou givest them they gather: thou openest thine hand, they are filled with good. | 
29. vers
| KG | Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. | 
| KJV | Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust. | 
30. vers
| KG | Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. | 
| KJV | Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth. | 
31. vers
| KG | Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; | 
| KJV | The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works. | 
32. vers
| KG | Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. | 
| KJV | He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke. | 
33. vers
| KG | Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok! | 
| KJV | I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being. | 
34. vers
| KG | Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; | 
| KJV | My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD. | 
35. vers
| KG | Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! | 
| KJV | Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD. |