1. vers
KG Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
KJV Then drew near unto him all the publicans and sinners for to hear him.
2. vers
KG És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
KJV And the Pharisees and scribes murmured, saying, This man receiveth sinners, and eateth with them.
3. vers
KG Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
KJV And he spake this parable unto them, saying,
4. vers
KG Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
KJV What man of you, having an hundred sheep, if he lose one of them, doth not leave the ninety and nine in the wilderness, and go after that which is lost, until he find it?
5. vers
KG És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
KJV And when he hath found it, he layeth it on his shoulders, rejoicing.
6. vers
KG És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala.
KJV And when he cometh home, he calleth together his friends and neighbours, saying unto them, Rejoice with me; for I have found my sheep which was lost.
7. vers
KG Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
KJV I say unto you, that likewise joy shall be in heaven over one sinner that repenteth, more than over ninety and nine just persons, which need no repentance.
8. vers
KG Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
KJV Either what woman having ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a candle, and sweep the house, and seek diligently till she find it?
9. vers
KG És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
KJV And when she hath found it, she calleth her friends and her neighbours together, saying, Rejoice with me; for I have found the piece which I had lost.
10. vers
KG Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
KJV Likewise, I say unto you, there is joy in the presence of the angels of God over one sinner that repenteth.
11. vers
KG Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
KJV And he said, A certain man had two sons:
12. vers
KG És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
KJV And the younger of them said to his father, Father, give me the portion of goods that falleth to me. And he divided unto them his living.
13. vers
KG Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
KJV And not many days after the younger son gathered all together, and took his journey into a far country, and there wasted his substance with riotous living.
14. vers
KG Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
KJV And when he had spent all, there arose a mighty famine in that land; and he began to be in want.
15. vers
KG Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
KJV And he went and joined himself to a citizen of that country; and he sent him into his fields to feed swine.
16. vers
KG És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
KJV And he would fain have filled his belly with the husks that the swine did eat: and no man gave unto him.
17. vers
KG Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
KJV And when he came to himself, he said, How many hired servants of my father's have bread enough and to spare, and I perish with hunger!
18. vers
KG Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
KJV I will arise and go to my father, and will say unto him, Father, I have sinned against heaven, and before thee,
19. vers
KG És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
KJV And am no more worthy to be called thy son: make me as one of thy hired servants.
20. vers
KG És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
KJV And he arose, and came to his father. But when he was yet a great way off, his father saw him, and had compassion, and ran, and fell on his neck, and kissed him.
21. vers
KG És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam !
KJV And the son said unto him, Father, I have sinned against heaven, and in thy sight, and am no more worthy to be called thy son.
22. vers
KG Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
KJV But the father said to his servants, Bring forth the best robe, and put it on him; and put a ring on his hand, and shoes on his feet:
23. vers
KG És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
KJV And bring hither the fatted calf, and kill it; and let us eat, and be merry:
24. vers
KG Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
KJV For this my son was dead, and is alive again; he was lost, and is found. And they began to be merry.
25. vers
KG Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
KJV Now his elder son was in the field: and as he came and drew nigh to the house, he heard musick and dancing.
26. vers
KG És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
KJV And he called one of the servants, and asked what these things meant.
27. vers
KG Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
KJV And he said unto him, Thy brother is come; and thy father hath killed the fatted calf, because he hath received him safe and sound.
28. vers
KG Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
KJV And he was angry, and would not go in: therefore came his father out, and intreated him.
29. vers
KG Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
KJV And he answering said to his father, Lo, these many years do I serve thee, neither transgressed I at any time thy commandment: and yet thou never gavest me a kid, that I might make merry with my friends:
30. vers
KG Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
KJV But as soon as this thy son was come, which hath devoured thy living with harlots, thou hast killed for him the fatted calf.
31. vers
KG Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
KJV And he said unto him, Son, thou art ever with me, and all that I have is thine.
32. vers
KG Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
KJV It was meet that we should make merry, and be glad: for this thy brother was dead, and is alive again; and was lost, and is found.