KG	És felele a témáni Elifáz, és monda:
KJV	Then Eliphaz the Temanite answered and said,

KG	Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
KJV	If we assay to commune with thee, wilt thou be grieved? but who can withhold himself from speaking?

KG	Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
KJV	Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.

KG	A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
KJV	Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.

KG	Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
KJV	But now it is come upon thee, and thou faintest; it toucheth thee, and thou art troubled.

KG	Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
KJV	Is not this thy fear, thy confidence, thy hope, and the uprightness of thy ways?

KG	Emlékezzél, kérlek, ki az, aki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
KJV	Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? or where were the righteous cut off?

KG	Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
KJV	Even as I have seen, they that plow iniquity, and sow wickedness, reap the same.

KG	Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
KJV	By the blast of God they perish, and by the breath of his nostrils are they consumed.

KG	Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
KJV	The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.

KG	Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
KJV	The old lion perisheth for lack of prey, and the stout lion's whelps are scattered abroad.

KG	Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
KJV	Now a thing was secretly brought to me, and mine ear received a little thereof.

KG	Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
KJV	In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,

KG	Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
KJV	Fear came upon me, and trembling, which made all my bones to shake.

KG	Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
KJV	Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up:

KG	Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
KJV	It stood still, but I could not discern the form thereof: an image was before mine eyes, there was silence, and I heard a voice, saying,

KG	Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
KJV	Shall mortal man be more just than God? shall a man be more pure than his maker?

KG	Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
KJV	Behold, he put no trust in his servants; and his angels he charged with folly:

KG	Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
KJV	How much less in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which are crushed before the moth?

KG	Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
KJV	They are destroyed from morning to evening: they perish for ever without any regarding it.

KG	Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
KJV	Doth not their excellency which is in them go away? they die, even without wisdom.