1. vers
KG | Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. |
KJV | After this opened Job his mouth, and cursed his day. |
2. vers
KG | És szóla Jób, és monda: |
KJV | And Job spake, and said, |
3. vers
KG | Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott. |
KJV | Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived. |
4. vers
KG | Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. |
KJV | Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it. |
5. vers
KG | Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. |
KJV | Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it. |
6. vers
KG | Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. |
KJV | As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months. |
7. vers
KG | Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. |
KJV | Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein. |
8. vers
KG | Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt. |
KJV | Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning. |
9. vers
KG | Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! |
KJV | Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day: |
10. vers
KG | Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. |
KJV | Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes. |
11. vers
KG | Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? |
KJV | Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly? |
12. vers
KG | Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! |
KJV | Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck? |
13. vers
KG | Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - |
KJV | For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest, |
14. vers
KG | Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek. |
KJV | With kings and counsellors of the earth, which build desolate places for themselves; |
15. vers
KG | Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat. |
KJV | Or with princes that had gold, who filled their houses with silver: |
16. vers
KG | Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? |
KJV | Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light. |
17. vers
KG | Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt. |
KJV | There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest. |
18. vers
KG | A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. |
KJV | There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor. |
19. vers
KG | Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. |
KJV | The small and great are there; and the servant is free from his master. |
20. vers
KG | Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? |
KJV | Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul; |
21. vers
KG | Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. |
KJV | Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures; |
22. vers
KG | Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. |
KJV | Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave? |
23. vers
KG | A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül. |
KJV | Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in? |
24. vers
KG | Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. |
KJV | For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters. |
25. vers
KG | Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. |
KJV | For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me. |
26. vers
KG | Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. |
KJV | I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came. |