1. vers
| KG | Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. | 
| KJV | After this opened Job his mouth, and cursed his day. | 
2. vers
| KG | És szóla Jób, és monda: | 
| KJV | And Job spake, and said, | 
3. vers
| KG | Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott. | 
| KJV | Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived. | 
4. vers
| KG | Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. | 
| KJV | Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it. | 
5. vers
| KG | Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. | 
| KJV | Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it. | 
6. vers
| KG | Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. | 
| KJV | As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months. | 
7. vers
| KG | Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. | 
| KJV | Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein. | 
8. vers
| KG | Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt. | 
| KJV | Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning. | 
9. vers
| KG | Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! | 
| KJV | Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day: | 
10. vers
| KG | Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. | 
| KJV | Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes. | 
11. vers
| KG | Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? | 
| KJV | Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly? | 
12. vers
| KG | Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! | 
| KJV | Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck? | 
13. vers
| KG | Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - | 
| KJV | For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest, | 
14. vers
| KG | Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek. | 
| KJV | With kings and counsellors of the earth, which build desolate places for themselves; | 
15. vers
| KG | Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat. | 
| KJV | Or with princes that had gold, who filled their houses with silver: | 
16. vers
| KG | Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? | 
| KJV | Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light. | 
17. vers
| KG | Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt. | 
| KJV | There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest. | 
18. vers
| KG | A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. | 
| KJV | There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor. | 
19. vers
| KG | Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. | 
| KJV | The small and great are there; and the servant is free from his master. | 
20. vers
| KG | Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? | 
| KJV | Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul; | 
21. vers
| KG | Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. | 
| KJV | Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures; | 
22. vers
| KG | Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. | 
| KJV | Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave? | 
23. vers
| KG | A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül. | 
| KJV | Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in? | 
24. vers
| KG | Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. | 
| KJV | For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters. | 
25. vers
| KG | Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam. | 
| KJV | For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me. | 
26. vers
| KG | Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. | 
| KJV | I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came. |