KG	Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
KJV	Moreover Job continued his parable, and said,

KG	Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, amikor Isten őrzött engem!
KJV	Oh that I were as in months past, as in the days when God preserved me;

KG	Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
KJV	When his candle shined upon my head, and when by his light I walked through darkness;

KG	Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra!
KJV	As I was in the days of my youth, when the secret of God was upon my tabernacle;

KG	Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
KJV	When the Almighty was yet with me, when my children were about me;

KG	Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
KJV	When I washed my steps with butter, and the rock poured me out rivers of oil;

KG	Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
KJV	When I went out to the gate through the city, when I prepared my seat in the street!

KG	Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
KJV	The young men saw me, and hid themselves: and the aged arose, and stood up.

KG	A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
KJV	The princes refrained talking, and laid their hand on their mouth.

KG	A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
KJV	The nobles held their peace, and their tongue cleaved to the roof of their mouth.

KG	Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
KJV	When the ear heard me, then it blessed me; and when the eye saw me, it gave witness to me:

KG	Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége.
KJV	Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, and him that had none to help him.

KG	A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
KJV	The blessing of him that was ready to perish came upon me: and I caused the widow's heart to sing for joy.

KG	Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
KJV	I put on righteousness, and it clothed me: my judgment was as a robe and a diadem.

KG	A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
KJV	I was eyes to the blind, and feet was I to the lame.

KG	A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
KJV	I was a father to the poor: and the cause which I knew not I searched out.

KG	Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
KJV	And I brake the jaws of the wicked, and plucked the spoil out of his teeth.

KG	Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
KJV	Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply my days as the sand.

KG	Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
KJV	My root was spread out by the waters, and the dew lay all night upon my branch.

KG	Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
KJV	My glory was fresh in me, and my bow was renewed in my hand.

KG	Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
KJV	Unto me men gave ear, and waited, and kept silence at my counsel.

KG	Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
KJV	After my words they spake not again; and my speech dropped upon them.

KG	Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
KJV	And they waited for me as for the rain; and they opened their mouth wide as for the latter rain.

KG	Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arcom derüjét nem sötétíték be.
KJV	If I laughed on them, they believed it not; and the light of my countenance they cast not down.

KG	Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.
KJV	I chose out their way, and sat chief, and dwelt as a king in the army, as one that comforteth the mourners.