1. vers
KG | Felele pedig Jób, és monda: |
KJV | Then Job answered and said, |
2. vers
KG | Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! |
KJV | I have heard many such things: miserable comforters are ye all. |
3. vers
KG | Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? |
KJV | Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest? |
4. vers
KG | Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; |
KJV | I also could speak as ye do: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you. |
5. vers
KG | Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. |
KJV | But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief. |
6. vers
KG | Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? |
KJV | Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased? |
7. vers
KG | Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. |
KJV | But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company. |
8. vers
KG | Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. |
KJV | And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face. |
9. vers
KG | Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. |
KJV | He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me. |
10. vers
KG | Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arcul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. |
KJV | They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me. |
11. vers
KG | Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. |
KJV | God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked. |
12. vers
KG | Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tűzött ki magának. |
KJV | I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark. |
13. vers
KG | Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. |
KJV | His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground. |
14. vers
KG | Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. |
KJV | He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant. |
15. vers
KG | Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. |
KJV | I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust. |
16. vers
KG | Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; |
KJV | My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death; |
17. vers
KG | Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. |
KJV | Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure. |
18. vers
KG | Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! |
KJV | O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place. |
19. vers
KG | Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! |
KJV | Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high. |
20. vers
KG | Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, |
KJV | My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God. |
21. vers
KG | Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. |
KJV | O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour! |
22. vers
KG | Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. |
KJV | When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return. |
23. vers
KG | Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. |
KJV |