1. vers
KG Felele pedig Jób, és monda:
KJV Then Job answered and said,
2. vers
KG Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
KJV I have heard many such things: miserable comforters are ye all.
3. vers
KG Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
KJV Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?
4. vers
KG Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
KJV I also could speak as ye do: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.
5. vers
KG Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
KJV But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief.
6. vers
KG Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
KJV Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased?
7. vers
KG Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
KJV But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
8. vers
KG Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
KJV And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.
9. vers
KG Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
KJV He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.
10. vers
KG Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arcul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
KJV They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.
11. vers
KG Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
KJV God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
12. vers
KG Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, céltáblává tűzött ki magának.
KJV I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
13. vers
KG Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
KJV His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
14. vers
KG Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
KJV He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.
15. vers
KG Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
KJV I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
16. vers
KG Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
KJV My face is foul with weeping, and on my eyelids is the shadow of death;
17. vers
KG Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
KJV Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.
18. vers
KG Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
KJV O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.
19. vers
KG Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
KJV Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.
20. vers
KG Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
KJV My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God.
21. vers
KG Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
KJV O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour!
22. vers
KG Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
KJV When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.
23. vers
KG Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
KJV