Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zakariás próféta könyve » 2. fejezet
1
Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet.
2
És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
3
És ímé, az angyal, aki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
4
És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt.
5
Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!
6
Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
7
Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
8
Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.
9
Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.
10
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
11
És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
12
És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
13
Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.