Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zakariás próféta könyve » 1. fejezet
1
Dárius második esztendejében, a nyolcadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván:
2
Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.
3
Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.
4
Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekből, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr.
5
Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-é?
6
De az én beszédeim és végzéseim, amelyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: amint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.
7
A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván:
8
Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, amelyek egy árnyas völgyben valának; háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.
9
És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, aki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.
10
Akkor felele az a férfiú, aki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, akiket az Úr küldött, hogy járják be e földet;
11
És felelének az Úr angyalának, aki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.
12
Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, amelyekre haragszol immár hetven esztendő óta?
13
És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, aki beszél vala velem.
14
És mondá nékem az angyal, aki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
15
De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.
16
Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.
17
Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!
18
Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.
19
És mondám az angyalnak, aki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
20
Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.
21
És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, akik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.