Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 143. fejezet
1
Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
2
Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
3
Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe amilyen a régen megholtaké!
4
Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5
Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6
Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela.
7
Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8
Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9
Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
10
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11
Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12
És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.