Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 10. fejezet
1
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak.
3
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8
Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát: nem is látott soha!
12
Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.