1.	Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2.	Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3.	Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4.	Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt;
5.	Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
6.	Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7.	Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8.	Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9.	És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10.	És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
11.	Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.
12.	Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
13.	Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14.	Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból;
15.	Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16.	Besülyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok.
17.	Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18.	Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről.
19.	Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20.	Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21.	Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.