Biblia
- 1
- És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
- 2
- És amint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
- 3
- Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
- 4
- Mert sokszor megkötözték őt békókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
- 5
- És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
- 6
- Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
- 7
- És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
- 8
- (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
- 9
- És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
- 10
- És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
- 11
- Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, amely legel vala.
- 12
- És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
- 13
- És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
- 14
- Akik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, ami történt.
- 15
- És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt; és megfélemlének.
- 16
- Akik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
- 17
- És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
- 18
- Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
- 19
- De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
- 20
- El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
- 21
- És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
- 22
- És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
- 23
- És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
- 24
- El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
- 25
- És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
- 26
- És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
- 27
- Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
- 28
- Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
- 29
- És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
- 30
- Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
- 31
- És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
- 32
- És körülnéze, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.
- 33
- Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
- 34
- Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
- 35
- Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
- 36
- Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
- 37
- És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
- 38
- És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
- 39
- És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
- 40
- És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, ahol a gyermek fekszik vala.
- 41
- És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
- 42
- És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
- 43
- Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
