Biblia
- 1
- És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
- 2
- És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
- 3
- Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
- 4
- És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
- 5
- Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
- 6
- Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
- 7
- Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
- 8
- Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
- 9
- És monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja.
- 10
- Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
- 11
- Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
- 12
- Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
- 13
- És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
- 14
- A magvető az ígét hinti.
- 15
- Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
- 16
- És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
- 17
- De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
- 18
- A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az ígét hallják,
- 19
- De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
- 20
- A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
- 21
- És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
- 22
- Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
- 23
- Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
- 24
- És monda nékik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik halljátok.
- 25
- Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
- 26
- És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
- 27
- És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.
- 28
- Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
- 29
- Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
- 30
- És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
- 31
- A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
- 32
- És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
- 33
- És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy amint megérthetik vala.
- 34
- Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
- 35
- Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
- 36
- Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
- 37
- Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
- 38
- Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
- 39
- És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
- 40
- És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
- 41
- És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
