Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 106. fejezet
1
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3
Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem dacoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15
És megadá nékik, amit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, amely füvet eszik.
21
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, aki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34
Nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Úr.
35
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, akiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, akik őket fogva elvivék.
47
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.