Biblia

1
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
3
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
5
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
6
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
7
Azért esküvéssel fogadá, hogy amit kér, megadja néki.
8
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
9
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben.
11
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
12
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
13
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
14
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
19
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21
Akik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23
És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
24
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30
De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
32
És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
34
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
36
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És akik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.