| 1. | Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. |
| 2. | És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. |
| 3. | És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, |
| 4. | És amikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. |
| 5. | Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. |
| 6. | De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. |
| 7. | Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. |
| 8. | Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. |
| 9. | Akinek van füle a hallásra, hallja. |
| 10. | A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? |
| 11. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. |
| 12. | Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. |
| 13. | Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. |
| 14. | És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: |
| 15. | Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. |
| 16. | A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. |
| 17. | Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották. |
| 18. | Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. |
| 19. | Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. |
| 20. | Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; |
| 21. | De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. |
| 22. | Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. |
| 23. | Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az ígét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. |
| 24. | Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; |
| 25. | De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. |
| 26. | Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. |
| 27. | A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? |
| 28. | Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? |
| 29. | Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. |
| 30. | Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. |
| 31. | Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében; |
| 32. | Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. |
| 33. | Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. |
| 34. | Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik, |
| 35. | Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának. |
| 36. | Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. |
| 37. | Ő pedig felelvén monda nékik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; |
| 38. | A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. |
| 39. | Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. |
| 40. | Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. |
| 41. | Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, |
| 42. | És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 43. | Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja. |
| 44. | Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. |
| 45. | Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; |
| 46. | Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt. |
| 47. | Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; |
| 48. | Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. |
| 49. | Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. |
| 50. | És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 51. | Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. |
| 52. | Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, aki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. |
| 53. | És lőn, amikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan. |
| 54. | És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők? |
| 55. | Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? |
| 56. | És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek? |
| 57. | És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. |
| 58. | Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt. |