| 1. | Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! |
| 2. | Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. |
| 3. | És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. |
| 4. | Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. |
| 5. | Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. |
| 6. | Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. |
| 7. | Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. |
| 8. | Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. |
| 9. | Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. |
| 10. | És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. |
| 11. | Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. |
| 12. | Ne legyen néki, aki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin! |
| 13. | Vesszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! |
| 14. | Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! |
| 15. | Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is vesszen ki e földről, |
| 16. | Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. |
| 17. | Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. |
| 18. | Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. |
| 19. | Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amelylyel mindenkor övezze magát. |
| 20. | Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre. |
| 21. | De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! |
| 22. | Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. |
| 23. | Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. |
| 24. | Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. |
| 25. | Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. |
| 26. | Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! |
| 27. | Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! |
| 28. | Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. |
| 29. | Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! |
| 30. | Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! |
| 31. | Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét. |