| 1. | Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. |
| 2. | Ezt mondják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből; |
| 3. | És akiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. |
| 4. | Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. |
| 5. | Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. |
| 6. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. |
| 7. | És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. |
| 8. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 9. | Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! |
| 10. | Akik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; |
| 11. | Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; |
| 12. | Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. |
| 13. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. |
| 14. | Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. |
| 15. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 16. | Hogy összetöré az érc-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! |
| 17. | A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. |
| 18. | Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. |
| 19. | De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. |
| 20. | Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. |
| 21. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, |
| 22. | És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! |
| 23. | Akik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, |
| 24. | Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. |
| 25. | Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, amely felduzzasztá a habokat. |
| 26. | Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. |
| 27. | Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. |
| 28. | De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. |
| 29. | Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. |
| 30. | És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. |
| 31. | Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! |
| 32. | És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! |
| 33. | Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; |
| 34. | Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. |
| 35. | Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. |
| 36. | És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. |
| 37. | És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. |
| 38. | És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. |
| 39. | De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. |
| 40. | Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. |
| 41. | De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. |
| 42. | Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. |
| 43. | Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét! |