1.	Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2.	Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3.	Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4.	Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5.	Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6.	Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7.	Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8.	Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik.
9.	Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10.	Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11.	Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12.	Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13.	Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14.	Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15.	És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét.
16.	Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált;
17.	Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza.
18.	A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19.	Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja.
20.	Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21.	Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22.	Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23.	Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24.	Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25.	Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26.	Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27.	Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28.	Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29.	Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30.	Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31.	Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32.	Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33.	Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
34.	Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35.	Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!