| 1. | Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. |
| 2. | És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. |
| 3. | Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; |
| 4. | És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. |
| 5. | És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; |
| 6. | Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. |
| 7. | Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; |
| 8. | És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. |
| 9. | Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? |
| 10. | És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy. |
| 11. | És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? |
| 12. | És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. |
| 13. | Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. |
| 14. | És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. |
| 15. | És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék: |
| 16. | Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. |
| 17. | És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: |
| 18. | Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. |
| 19. | És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. |
| 20. | Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. |
| 21. | De ímé annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. |
| 22. | És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik! |
| 23. | És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, aki ezt meg fogja tenni? |
| 24. | Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. |
| 25. | Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. |
| 26. | De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. |
| 27. | Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál. |
| 28. | Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; |
| 29. | Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, |
| 30. | Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. |
| 31. | Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; |
| 32. | De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. |
| 33. | Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni! |
| 34. | És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. |
| 35. | És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. |
| 36. | Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van elővegye, hasonlóképpen a táskát; és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. |
| 37. | Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. |
| 38. | Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. |
| 39. | És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. |
| 40. | És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. |
| 41. | És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, |
| 42. | Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! |
| 43. | És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. |
| 44. | És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. |
| 45. | És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, |
| 46. | És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. |
| 47. | És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. |
| 48. | Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? |
| 49. | Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, ami következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? |
| 50. | És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. |
| 51. | Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. |
| 52. | Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? |
| 53. | Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. |
| 54. | Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. |
| 55. | És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. |
| 56. | És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! |
| 57. | Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! |
| 58. | És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! |
| 59. | És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. |
| 60. | Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. |
| 61. | És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, amint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. |
| 62. | És kimenvén Péter, keservesen síra. |
| 63. | És azok a férfiak, akik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. |
| 64. | És szemeit betakarván, arcul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, aki téged vere? |
| 65. | És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. |
| 66. | És amint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, |
| 67. | Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: |
| 68. | De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. |
| 69. | Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. |
| 70. | Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! |
| 71. | Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. |