| 1. | És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. |
| 2. | Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. |
| 3. | És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: |
| 4. | Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, oda veté. |
| 5. | És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: |
| 6. | Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. |
| 7. | Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? |
| 8. | Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. |
| 9. | És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég. |
| 10. | Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; |
| 11. | És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. |
| 12. | De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. |
| 13. | De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. |
| 14. | Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: |
| 15. | Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik. |
| 16. | Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. |
| 17. | És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. |
| 18. | De fejeteknek egy hajszála sem vész el. |
| 19. | A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. |
| 20. | Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. |
| 21. | Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. |
| 22. | Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. |
| 23. | Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. |
| 24. | És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. |
| 25. | És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, |
| 26. | Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. |
| 27. | És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. |
| 28. | Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. |
| 29. | Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: |
| 30. | Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. |
| 31. | Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. |
| 32. | Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. |
| 33. | Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. |
| 34. | De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: |
| 35. | Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. |
| 36. | Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! |
| 37. | Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik. |
| 38. | És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban. |