1.	Felele erre Jób, és monda:
2.	Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3.	Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4.	Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!
5.	A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz.
6.	A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét.
7.	Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8.	Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9.	Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10.	Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11.	Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12.	A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13.	Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14.	Ímé, amit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15.	Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16.	Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz.
17.	A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18.	A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19.	A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20.	Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21.	Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22.	Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23.	Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24.	Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25.	És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.