1.	Felele a Naamából való Cófár, és monda:
2.	A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3.	Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, aki megszégyenítsen?!
4.	Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5.	De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6.	És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7.	Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8.	Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9.	Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10.	Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11.	Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12.	És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13.	Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14.	Ha a hamisságot, amely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15.	Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16.	Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17.	Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18.	Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19.	Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20.	De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!