| 1. | De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. |
| 2. | A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! |
| 3. | Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. |
| 4. | Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; |
| 5. | Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; |
| 6. | Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! |
| 7. | Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! |
| 8. | Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, |
| 9. | Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, akik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: |
| 10. | Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi cédrusokat ültetünk helyökre! |
| 11. | De az Úr ellenök hozza Recin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; |
| 12. | A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. |
| 13. | Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; |
| 14. | Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. |
| 15. | A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, aki hazugságot szól. |
| 16. | Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezetének, elvesztek. |
| 17. | Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. |
| 18. | Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. |
| 19. | A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, |
| 20. | Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, |
| 21. | Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. |