| 1. | És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára; |
| 2. | És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát. |
| 3. | És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára. |
| 4. | Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi. |
| 5. | Ismét szólott az Úr hozzám, mondván: |
| 6. | Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Recinben és Remalja fiában gyönyörködik: |
| 7. | Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett, |
| 8. | És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel! |
| 9. | Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok. |
| 10. | Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk! |
| 11. | Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: |
| 12. | Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek; |
| 13. | A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! |
| 14. | És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. |
| 15. | És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! |
| 16. | Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban! |
| 17. | Én pedig várom az Urat, aki elrejté orcáját Jákób házától, és benne bízom. |
| 18. | Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi! |
| 19. | És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? |
| 20. | A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok: |
| 21. | Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, |
| 22. | És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva! |