1.	Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2.	Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3.	Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4.	Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5.	Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
6.	Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7.	Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8.	Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9.	Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
10.	Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
11.	Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
12.	Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13.	De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és akik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14.	De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja föl száját.
15.	És olyanná lettem, mint az, aki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16.	Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17.	Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18.	Én bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
19.	Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
20.	De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21.	És akik jóért rosszal fizetnek; ellenem törnek, amiért én jóra törekszem.
22.	Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
23.	Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!