1.	Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2.	Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3.	Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4.	Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5.	Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6.	Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7.	És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8.	Aki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9.	Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10.	És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11.	Mely csélcsap és vakmerő, akinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12.	Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13.	És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14.	Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15.	Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orcádat, és reád találtam!
16.	Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17.	Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18.	No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19.	Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20.	Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21.	És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22.	Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23.	Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképpen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24.	Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25.	Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26.	Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek.
27.	Sírba vívő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába.