| 1. | Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért: |
| 2. | Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. |
| 3. | Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. |
| 4. | Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, |
| 5. | Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. |
| 6. | Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! |
| 7. | Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, |
| 8. | Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. |
| 9. | Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? |
| 10. | Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; |
| 11. | Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú! |
| 12. | Haszontalan ember, hamis férfiú, aki álnok szájjal jár, |
| 13. | Aki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. |
| 14. | Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít. |
| 15. | Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. |
| 16. | E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: |
| 17. | A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, |
| 18. | Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, |
| 19. | A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között! |
| 20. | Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. |
| 21. | Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba. |
| 22. | Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. |
| 23. | Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések. |
| 24. | Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől. |
| 25. | Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; |
| 26. | Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! |
| 27. | Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? |
| 28. | Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? |
| 29. | Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! |
| 30. | Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik; |
| 31. | És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja; |
| 32. | Aki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; aki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! |
| 33. | Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik. |
| 34. | Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. |
| 35. | Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki. |