| 1. | Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. |
| 2. | Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. |
| 3. | A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. |
| 4. | A király igazsággal erősíti meg az országot; aki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. |
| 5. | A férfiú, aki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. |
| 6. | A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. |
| 7. | Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. |
| 8. | A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. |
| 9. | Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. |
| 10. | A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. |
| 11. | Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. |
| 12. | Amely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. |
| 13. | A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. |
| 14. | Amely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. |
| 15. | A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. |
| 16. | Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. |
| 17. | Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. |
| 18. | Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! |
| 19. | Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. |
| 20. | Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem afelől! |
| 21. | Aki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. |
| 22. | A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. |
| 23. | Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. |
| 24. | Aki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. |
| 25. | Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik. |
| 26. | Sokan keresik a fejedelemnek orcáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. |
| 27. | Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó. |