| 1. | No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! |
| 2. | Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. |
| 3. | Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. |
| 4. | Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. |
| 5. | Ha tudsz, cáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! |
| 6. | Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. |
| 7. | Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. |
| 8. | Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: |
| 9. | Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. |
| 10. | Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! |
| 11. | Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. |
| 12. | Ímé, ebben nincsen igazad azt felelem néked mert nagyobb az Isten az embernél! |
| 13. | Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? |
| 14. | Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! |
| 15. | Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; |
| 16. | Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. |
| 17. | Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. |
| 18. | Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. |
| 19. | Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. |
| 20. | Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. |
| 21. | Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek. |
| 22. | És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. |
| 23. | Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; |
| 24. | És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! |
| 25. | Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. |
| 26. | Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. |
| 27. | Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; |
| 28. | Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. |
| 29. | Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, |
| 30. | Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. |
| 31. | Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! |
| 32. | Ha van mit mondanod, cáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. |
| 33. | Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre! |