1.	Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2.	Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3.	De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4.	Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5.	De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6.	És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7.	Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8.	Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!
9.	Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10.	Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11.	Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.
12.	Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem cáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13.	Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14.	Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15.	Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16.	Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17.	Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18.	Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19.	Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20.	Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21.	Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22.	Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!