| 1. | És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház. |
| 3. | És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ők pártos ház. |
| 4. | És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy ahogy a vándorok szoktak. |
| 5. | Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki. |
| 6. | Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orcádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának. |
| 7. | Úgy cselekedtem azért, amint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára. |
| 8. | És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván: |
| 9. | Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel? |
| 10. | Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a prófécia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, amely ott lakozik. |
| 11. | Mondjad: Én csodajeletek vagyok; amint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek. |
| 12. | És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orcáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen ő a földet. |
| 13. | És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni. |
| 14. | És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok. |
| 15. | És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba. |
| 16. | De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, akik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. |
| 17. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 18. | Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad. |
| 19. | És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással isszák, hogy pusztaságra vetkőzzék földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt. |
| 20. | És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 21. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 22. | Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. |
| 23. | Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül. |
| 24. | Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgő jövendölgetés Izráel házának közepette. |
| 25. | Mert én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten! |
| 26. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 27. | Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő. |
| 28. | Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten. |