| 1. | És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, amely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit. |
| 2. | És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban, |
| 3. | Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez a város a fazék, mi pedig a hús. |
| 4. | Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia! |
| 5. | És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és ami lelketekben készül, én tudom. |
| 6. | Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utcáit megtöltöttétek megölettekkel. |
| 7. | Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle. |
| 8. | Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten. |
| 9. | És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek. |
| 10. | Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 11. | E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket. |
| 12. | És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, akik körültetek vannak. |
| 13. | És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orcámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának! |
| 14. | És lőn az Úrnak szava én hozzám, mondván: |
| 15. | Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, akikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül. |
| 16. | Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, amelyekbe mentek. |
| 17. | Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, amelyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét. |
| 18. | És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle. |
| 19. | És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet; |
| 20. | Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök. |
| 21. | De akiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten. |
| 22. | És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsősége rajtok felül vala. |
| 23. | És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van. |
| 24. | A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, amelyet láttam. |
| 25. | És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, amelyet nékem megjelentetett. |