| 1. | És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem: |
| 2. | Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket: |
| 3. | Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál. |
| 4. | De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el. |
| 5. | Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön. |
| 6. | Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el. |
| 7. | El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet. |
| 8. | Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára. |
| 9. | Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén. |
| 10. | Vevének azért kemencehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély. |
| 11. | És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken. |
| 12. | De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr Mózesnek. |
| 13. | És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. |
| 14. | Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön. |
| 15. | Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről. |
| 16. | Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. |
| 17. | Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket: |
| 18. | Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig. |
| 19. | Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, amely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, jégeső szakad arra, és meghal. |
| 20. | Aki a Faraó szolgái közül az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá. |
| 21. | Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá. |
| 22. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén. |
| 23. | Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére. |
| 24. | És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja. |
| 25. | És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, ami a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá. |
| 26. | Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső. |
| 27. | A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk. |
| 28. | Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább. |
| 29. | Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. |
| 30. | De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől. |
| 31. | A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala. |
| 32. | De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek. |
| 33. | És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre. |
| 34. | Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái. |
| 35. | És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, amint megmondotta vala az Úr Mózes által. |