| 1. | És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. |
| 2. | Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg. |
| 3. | És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe. |
| 4. | És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák. |
| 5. | És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére. |
| 6. | És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét. |
| 7. | De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére. |
| 8. | És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak. |
| 9. | Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg. |
| 10. | Felele a Faraó: Holnapra. És monda Mózes: amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. |
| 11. | És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg. |
| 12. | És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a Faraóra bocsátott vala. |
| 13. | És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről. |
| 14. | És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbüszhödék. |
| 15. | S amint látá a Faraó, hogy baja könnyebbűl, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr. |
| 16. | És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén. |
| 17. | És akképpen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén. |
| 18. | És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. |
| 19. | És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; amint mondotta vala az Úr. |
| 20. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. |
| 21. | Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak. |
| 22. | De különválasztom azon a napon a Gósen földét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön. |
| 23. | És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség. |
| 24. | És akképpen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az ő szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt. |
| 25. | És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön. |
| 26. | Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, ami utálatos az Égyiptombeliek előtt: ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket? |
| 27. | Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, amint megmondja nékünk. |
| 28. | És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem. |
| 29. | Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tőled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak. |
| 30. | És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz. |
| 31. | És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada. |
| 32. | De a Faraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét és nem bocsátá el a népet. |