Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 144. fejezet
1
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, akiben én bízom: ő veti alám népemet.
3
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
8
Akiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, akiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon.
15
Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene.