Címlap

Biblia

Károli Gáspár » A Zsidókhoz írt levél » 5. fejezet
1
Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
2
Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
3
És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért.
4
És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is.
5
Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.
6
Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
7
Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,
8
Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;
9
És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek,
10
Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.
11
Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.
12
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
13
Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
14
Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.